ezt is elvittem magammal azt is elvittem magammal nagyapám kedélyét anyuka kedvenc tupperware edényét vittem az arcom vittem a bőröm az exemmel meg tele volt a bőrönd nem fért már ez se nem fért már az se régi kabát nem érdekel úgyse vittem az Abigélt vittem a plüssöm kellett hogy a világ kicsit pofán üssön vittem a könyveket sok poros dobozt dédikétől kicsi csipke abroszt vittem a mókát vittem a bánatot vittem néhány kézzel készült lelki tárlatot rengeteg könnyet PTSD-t rémálmot meg papírzacskós dögöket levetett zoknit vadi új napszemcsit tengerpartra való puha törcsit vittem a szívem vittem a karom sajnos már a régi naplóm nem volt hova raknom vittem kokárdát vittem Petőfit vittem volna mamát cicát havert meg a nőm is vittem volna minden csóró gyereket helyette vittem farzsebemben szemetet vittem a pengőt ezer kis csenegőt egy szendvicsre éppen elegendőt nem volt lakásom és nem volt TB nem tartottam meg a sárgacsekkek végét üzent az állam 'Jó napot tartozás' nem baj úgysem talál meg a postman mert nem jó a nevem furcsa az ékezet 'Baj lenne ha adunk neked nicknevet?' hát most már mindegy legyen más az is ne maradjon egy csepp személy szerű praxis legyek már én is csak egy új migráns 'De amúgy tényleg közel Lengyelország? 'Román kollégákkal kicsit szórakoznál?' biztosan értem tudom az inglisht tegnap még a szótáram is been here de most már mindegy se nyelvem se másom elástam kis személyes névmásom elvittem ezt is elvittem azt is lengyel boltban tejfölt kapni maxis